2007.04.06.
Szia Kislányom!
Amikor ezt a naplót elkezdem írni 3 hónapos, 2 hetes és 5 napos vagy! Itt fekszel mellettem a székedben, és szívod az ujjad (remélem erről leszoksz hamar ). Leírok mindent a az elejétől és mostantól rendszeresen vezetni fogom a naplódat, hogy ha felnősz, Nekünk megmaradj egy kicsit pici babának, és biztos vagyok abban is, hogy majd Téged is érdekelni fog!
Mi apával azon vagyunk, hogy egy kedves és érzékeny kislányt, majd felnőttet neveljünk Belőled, sok szeretettel és gyengédséggel!
Akkor kezdem az elejéről:
2006.12.18.-án, hétfőn délelőtt a Nagymamival elmentünk az Árkádba, hogy csavarogjunk egyet, és vásároljunk. (megjegyzem, ezt elég gyakran tesszük ) Amikor indultunk haza, a parkolóban ráálltak az autómra és csak segítséggel tudtam kinavigálni a helyéről! Ez elég dühítő volt. Jól fel is húztam magam! Képzelheted hordónyi hassal morgok, mint a bundáskutya!
Délben, mint mindíg, apa hazajött ebédelni (Remélem, hogy amikor olvasod, ez akkor is így van) Mivel a délelőtti csavargás nagyon kimerített, gondolkodtam, hogy csak másnap (Kedden) megyek a Védőnőhöz. Aztán valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, mégis úgy döntöttem, hogy ebéd után elmegyek. Megmérte a súlyom és a vérnyomásom (155/106), ami aggasztotta és megkért, hogy menjek be a kórházba. Én elrohantam apához, aki megpróbálta elérni az orvosomat, de nem járt sikerrel. Megmértük még egyszer a vérnyomásom A Dédikédnél, akkor már magasabb volt. A Déditől elköszöntünk, hogy bemegyünk megméretni a kórházba. Tudtam, sejtettem, hogy baj van, de Neki nem mondtunk semmit, nehogy nagyon megijedjen. (Hajlamos rá) Bementünk a kórházba! A kocsiból hívtuk a Nagymamit, már nem emlékszem, hogy én beszéltem Vele, vagy Apa . De arra igen, hogy én nem akartam (mertem), mert féltem, hogy sírni fogok.
a kórházban, miután megvizsgált egy orvos, apát hazaküldte a csomagomért, ami már össze volt készítve. És még azt is mondta, hogy ma itt nem lesz szülés, csak levisszük a vérnyomást.
Mindenféle vizsgálatokat csináltak. Mire apa visszaért, (természetesen a Nagymamival) már az orvosom is ott volt! Addígra nemhogy levinni nem sikerült a vérnyomásomat, még magasabbra felment!
Az orvos megsimogatta a karomat és azt mondta: "Anita, tudom, hogy nem így terveztük, de kivesszük azt a picit!" És mosolygott. Ez nagyon sokat számított akkor Nekem, és utólag apa mondta, hogy Neki is.
Egy nagyon kedves szülésznő segített felkelni az ágyról, és átkísért a császáros műtőbe. Ott egy szintén kedves doktornő beadta a gerinc érzéstelenítést, ami azért volt nagyon furi, mert megmutatta, hogy "Ide fogok szúrni, ne lepődjön meg!" Persze, annyira várja az ember, hogy vagy befeszíti magát, vagy igenis megijed, megugrik . Na de azért sikerült. nagyon magas vérnyomásom miatt végig kaptam infúzión a vérnyomás csökkentőt, de semmit nem használt , hacsak nem az volt a célja, hogy iszonyú hányingerem lett. Zsibbadt a szám, és már megijedtek a dokik is, hogy baj lesz, de szerencsére nem lett Hát nem volt egy leányálom, ahogy gyakorlatilag a bordáim közül nyomtak ki. És egyszercsak felemelt a doktor bácsi.
Délután 16.50.-kor megszülettél! Gyönyörű voltál és nagyon mérges!
Megmutatott, Te jó hangosan kikérted magadnak a kilakoltatást, és el is vittek. Utána már csak a vizsgálatok után hoztak vissza másfél percre, amíg engem stoppoltak össze.
Szólj hozzánk! :)